Kihagyás

Cikkek

  • 2 percnyi

Az elveszett Jézus

Vannak meghökkentő szentírási részletek, amelyek komolyan elgondolkoztatják az olvasót és nehezen megválaszolható kérdéseket vetnek fel még a teológiában jártasok számára is.

Ilyen a 12 éves Jézus története, aki szülei tudta nélkül ott marad Jeruzsálemben az ünnepek után. Nem csatlakozik a Názáretbe haza induló Máriához és Józsefhez. Harmadnap a templomban találnak rá, amint hallgatja és kérdezgeti az írástudókat.

Mária és József már egy napi járásra vannak Jeruzsálemtől, amikor észreveszik, hogy Jézus nincs a rokonok és ismerősök között.

Hogy lehetséges ez? Hiszen mai szemmel egy felelősségteljes keresztény családban elképzelhetetlen, hogy a szülők annyira ne figyeljenek oda gyermekükre, hogy egy nap múltán vegyék csak észre távollétét. Ha minderre a huszadik században került volna sor és Jézusnak közben valami baja történik, közönséges polgári bíróság ítélné el Máriát és Józsefet gondatlanságért. Ez lenne hát a Szent család?

Nyilvánvalóan valami információs láncszem hiányzik, ami megadhatja a megnyugtató magyarázatot Jézus szüleinek viselkedésére. Ezt a láncszemet azonban hiába keressünk magában a Szentírásban. Igaz ugyan, hogy a Szentírásban minden benne van, ami üdvösségünkhöz szükséges - és ezt egyházi körökben előszeretettel hangsúlyozzák - mégsem szabad lebecsülni a Szentíráson kívüli hiteles adatforrásokat - így a szentek által kapott magánkinyilatkoztatásokat - amelyek sok esetben éppen a Szentírás nyomán felmerült problémák tisztázásához nyújthatnak segítséget.

Isten szolgálójának, a 19.század elején élt Emmerich Katalinnak a látomásaiból fény derül az elveszett Jézus valódi történetére. Miután Jézus elmúlt 8 éves, a Szent család minden évben felment a húsvéti ünnepekre Jeruzsálembe. A zarándokutat azonban sohasem hármasban tették meg, hanem a Názáret-

környéki rokonokkal és ismerősökkel együtt, korosztályonként kisebb csoportokba szerveződve. A gyerekek

és fiatalok mindig külön csapatban mentek, így az úton elmélyíthették barátságukat és közös programokat tarthattak. Mikor Jézus 12 éves volt, immár ötödször került sor a zarándokútra, így Máriának és Józsefnek nem volt oka feltételezni, hogy Jézus - miután haza indulás előtt elváltak - a megszokott menetrendtől eltérően nem csatlakozik a fiatalokhoz. Már csak azért sem, mivel éppen Szent család lévén, a teljes harmónia és bizalom légköre uralkodott közöttük és nem érezték szükségét annak, hogy Jézus "körmére nézzenek". Igy azután csak az esti szálláshelyen - ahol a külön menetelő csoportok ismét találkoztak - derült ki, hogy nincs velük. Vétlenek voltak tehát, mégis magukat hibáztatva, bánkódva indultak keresésére.

A történet azonban Jézus oldaláról nézve is kérdőjeleket vet fel. Hogy tehette meg szüleivel, hogy - látszólag bizalmukkal visszaélve - szó nélkül lemaradt a csoporttól? Erre a kérdésre Emmerich Katalin látomásai sem adnak magyarázatot. Valószínű, hogy Jézus már tett célzásokat korábban szüleinek az ő rendkívüli küldetésére, amit azonban Mária és József nem értettek meg, vagy nem úgy értettek, ahogyan bekövetkezett. Amikor rátalálnak a templomban, Jézus így válaszol nekik: "Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?" Ez a mondat úgy hangzik, mint egy szelíd, szemrehányó emlékeztetés arra, amire már korábban felhívta szülei figyelmét.

Számomra ez jelenti az elfogadható és megnyugtató magyarázatot.

1995 karácsony

Kesselyák Péter

  • 3 percnyi

Az emberi faj és magyarságunk eredete a modern genetika tükrében

A Szent Mihály Akadémia meghívására május 11-én Dr.Czeizel Endre akadémikus tartott előadást a Don Bosco Iskolában „A magyarság genetikai gyökerei” címmel, zsúfolásig telt teremben, „ökumenikus” hallgatóság előtt, ugyanis az albertfalvi református közösségből is sok érdeklődő volt jelen. Bevezetőjében áttekintette az emberi faj kutatásának forrásait. Ezek: a 4000 évre visszatekintő történetírás, a nyelvészet, a néprajz, valamint a 20.században jelentőssé vált embertan (antropológia), végül a modern génelmélet. Ez utóbbi soha nem látott távlatokat nyitott meg az objektív tudományos megismerés előtt, sok nyitott kérdést megoldva és sok korábbi elméletet döntő bizonyítékokkal megcáfolva. A génelmélet fényében az anyai és az apai gének felmenő ágát követve bebizonyosodott, hogy az egész emberiség egyetlen ősszülő pártól, Ádámtól és Évától származik. Ősszüleink Kelet-Afrikában éltek, mintegy 150 ezer évvel ezelőtt. Utódaik onnan indulva hódították meg a Földet. Először a fekete (negroid) rassz jött létre, majd Ázsia és Ausztrália meghódítása után – mintegy 50-60 ezer évvel ezelőtt - a sárga keleti (mongoloid) rassz, végül Ázsiából indulva 40 ezer éve a fehér (európai) rassz. Európa 40 ezer évvel ezelőtti meghódítása annak volt köszönhető, hogy a fehér ember legyőzte az itt addig őslakó neandervölgyi előembert, amely tőlünk idegen faj volt. Amerikát 15 ezer évvel ezelőtt a mongoloid rassz képviselői hódították meg a Bering-szoroson keresztül. Mindezt DNS vizsgálatokkal egyértelműen ki lehetett mutatni.

A genetika tanúsága szerint mi magyarok a fehér rasszhoz tartozunk, de ezen belül a finnekkel való vérségi kapcsolatunk nagyon gyenge. Bebizonyosodott, hogy a nyelvrokonság és a genetikai rokonság két különböző dolog. Meglepő módon genetikailag az iráni rasszhoz van a legtöbb közünk (szumér rokonság?), ugyanakkor a világ egyik legkevertebb népe vagyunk, rengeteg német és szláv beütéssel. Ennek előnye, hogy nincs jellegzetesen magyar genetikai ártalom, ami más „belterjesen” szaporodó népekre jellemző.

A 80-as években felmérés készült a magyar lakosság különböző népcsoportjainak egymástól való genetikai távolságáról, a mai budapesti legkevertebb népcsoporthoz viszonyítva. A legtávolabbi „belterjesen”elkülönült népcsoport a cigányság, őket követi a hazai zsidóság, majd a csángók, a székelyek és az őrségiek. Nem várt módon a palócokról és a matyókról az derült ki, hogy elmagyarosodott szlávok. De hogy ki a magyar, azt végső soron nem a genetikai származás dönti el, hanem a hovatartozás tudatos vállalása.

Az előadás bepillantást engedett egy sor érdekes orvos-genetikai probléma mélyére is, például a vércsoportok szerinti népesség-eloszlásra, a hibás gének okozta káros elváltozásokra, a tej-és alkohol-érzékenység okaira, egyes betegségekkel szembeni immunitás magyarázatára és még sorolni lehetne. Az ember örökletes biológiai tulajdonságait a kromoszómáiba ágyazott 25 ezer aktív génje határozza meg és szabályozza. A 25 ezer gén mindegyike tulajdonképpen egy 3,2 milliárd információs elemet hordozó óriási DNS láncmolekula egy-egy szakasza. A 25 ezer aktív gén között minden embernél előfordul átlag 5-6 hibás „alvó” gén. A fogamzáskor a férfi és női gének egyenként párba lépnek egymással. Ha a hibás gén párja hibátlan, akkor az semlegesíteni fogja a hibás gén hatását. Genetikai ártalom az utódban csak akkor jön létre, ha a 25 ezer génpár úgy kapcsolódik össze, hogy egy páron belül véletlenül mindkettő hibás, aminek a valószínűsége roppant kicsi. Érdekes tény, hogy például gének vezérlik az álom során, vagy kábítószerek hatása alatt megjelenő képi víziókat, amelyek minden népcsoporton belül ugyanazokat a geometriai formákat és színeket idézik fel. A sámánizmus tapasztalatai minden rasszon belül azonosak. Ez magyarázza azt is, hogy a népi díszítő motívumok Magyarországon, a grönlandi eszkimóknál és Thaiföldön tökéletesen ráköszönnek egymásra anélkül, hogy ezek között a népek között bármiféle tapasztalat átadás létezett volna.

Végül Czeizel Endre feltette a kérdést: Érdemes-e ma magyarnak lenni? A válasz: igen, akkor ha Klebelsberg Kunó nyomdokain járva megbecsüljük és itthon tartjuk legnagyobb kincseinket: a tehetséges magyar zseniket, akikkel a Gondviselés gazdagon megáldott bennünket, de akik nagy része a haza felvirágoztatása helyett idegen földön volt kénytelen megtalálni tehetsége kibontakoztatását.

Az előadás legfontosabb üzenete a bibliai őstörténet hitelességének igazolása. A modern genetika tudományosan bizonyította, hogy az egész emberiség egyetlen ősszülő pártól – Ádámtól és Évától - származik. Itt volna az ideje, hogy az Egyház ne olyan ködös jelképnek tekintse az őstörténet Ádámról és Éváról szóló üzenetét, amit nem kell szó szerint venni, hanem merje „rehabilitálni” annak szó szerinti igazság tartalmát.

2010 Úrnapja

Kesselyák Péter

  • 6 percnyi

Az Ígéret beteljesedésének közeledte a történelmi Adventben

Boldog Emmerich Katalin látomásai alapján

Az 1824-ben elhunyt Ágoston-rendi apáca, Boldog Emmerich Katalin rendkívül részletes látomásokban tapasztalta meg a Megváltó születését megelőző történelmi Advent eseményeit, amelyeket Brentano Kelemen szerzetes pap Katalin elmondása alapján hűségesen és pontosan lejegyzett. Ebből a leírásból készült az alábbi kivonat, amely csak a leglényegesebb személyekre, eseményekre és összefüggésekre szorítkozik és történései Szent Anna nagyszüleinek idejében kezdődnek.

Szent Anna nagyszüleinek idejében az esszénusok papi vezetőjét Archos hívták. A Hóreb hegyén élő Archosnak prófétai küldetése is volt. Illés barlangjában gyakran vált isteni kinyilatkoztatások részesévé, amelyek a Messiás érkezésére vonatkoztak. Így tudomással bírt arról a családról, amelyből a Messiás édesanyjának származnia kellett. Az esszénusok –mint tudjuk – szerzetesi közösséget alkottak, de sokan csatlakoztak hozzájuk világi családosok is, akik sok tekintetben hasonló fegyelmet tartottak, mint a tényleges szerzetesek, hasonlóképpen viszonyulva hozzájuk, mint ahogy manapság a világiak harmadik rendje viszonyul a katolikus papi rend tagjaihoz. Szent Anna ősei ilyen megházasodott esszénusok voltak. A világi esszénusok szokás szerint minden fontos alkalommal – különösen családtagjaik megházasodásakor – tanítást és tanácsot kértek a Hóreb hegyén lakó prófétától. Amikor eljött az ideje, hogy Szent Anna nagyanyja – Emorun – megházasodjék, több kérője is akadt. Ezért elment a Hóreb hegyére, hogy tanácsot kérjen szerzetesi előjárójuktól, Archostól, hogy kit válasszon. A próféta felöltötte ünnepi ornátusát és fölment a Hóreb csúcsára, Illés barlangjába, ahol kinyilatkoztatásért imádkozott, majd kezébe vette Áron vesszejét. Ha a házasságnak hozzá kellett járulnia a Szűzanya családfájához, akkor Áron vesszején rügy fakadt, majd ebből egy vagy több virág nyílott, amelyek között egyesek a kiválasztottság jelével voltak ellátva. A próféta abban a látomásban részesült, hogy a most tanácsot kérő Emorun szíve alatt rózsatő nő, amelynek egyik rózsája a Mária betüjellel van megjelölve. Azt is látta, hogy egy angyal további betűket ír a barlang falára. Ezeket a betűket elolvasta, majd a látomás után elhagyta a barlangot és tudatta az érdeklődő szűzleánnyal, hogy a hatodik kérőjéhez menjen feleségül. Egy kiválasztott, különleges jellel megjelölt gyermeket fog szülni, aki a közelgő üdvösség egyik edénye lesz.

Emorun férjhez ment hatodik kérőjéhez, egy esszénushoz, akit Stolanus-nak hívtak. Három lányuk született: Ismeria, Emerentia és Enué. Emerentia egy levitával, Aphrassal házasodott össze, ebből a házasságból származott Erzsébet, Keresztelő Szent János édesanyja. Ismeria férjét Eliudnak hívták. Az ő elsőszülött lányuk, Sobe azonban nem viselte magán a próféta által jelzett Ígéret jelét, ezért elszomorodtak és elsiettek tanácsért a Hóreb hegyére. Archos kitartó imádságra és áldozatra buzdította őket, vigasztalást ígérve nekik. Ismeria ezután 18 éven át terméketlen maradt. Amikor azután Isten őt újból megáldotta, egy éjszaka álmában kinyilatkoztatást kapott. Látta, hogy egy angyal a fekhelye mellett egy betűt ír a falra, Mária jelét. Felébresztette férjét, akinek ugyanez a látomása volt. Három hónap múlva Ismeria megszülte Szent Annát, aki azt a bizonyos jelet a gyomor tájon magával hozta a világra.

Anna Betlehemben született, 5 éves korában a jeruzsálemi templomi iskolába vitték – akárcsak később Máriát. 12 évet töltött ott, majd 17 éves korában hazaküldték, ahol még két később született kis testvérével ismerkedhetett meg. Közben édesanyja, Ismeria súlyosan megbetegedett. Halála előtt négyszemközt elmondta Annának, hogy ő a kegyelem kiválasztott edénye, ezért a Hóreb hegyén tanácsot kell kérnie a prófétától házasságkötéséhez. Anna távolról sem volt olyan szép mint Szűz Mária, de gyermekesen jámbor báj ült az arcán. Ilyen volt mindig, mint ifjú lány, mint anya és mint öreg anyóka. Házasságkötéséhez azt a tanácsot kapta, hogy Joachimhoz menjen férjhez, akit akkor még nem ismert. Joachim apját Matthatnak hívták és testvére volt Szent József apjának, Jákobnak. Joachim egyáltalán nem volt szép. Vele ellentétben Szent József, aki már nem volt fiatal, rendkívül szép ember volt.

Anna 19 éves korában ment férjhez Joachimhoz. Csöndes, kiegyensúlyozott házaspár voltak, és csodálatra

méltó komolyság jellemezte őket. Anna özvegy édesapjánál, Eliudnál laktak. A család jómódú volt, sok nyájuk, szolgájuk és szolgálójuk volt. Nyájukat és vagyonukat gyakran három részre osztották, a jószág egyharmadát a templomnak adták, a második harmadot pedig a rokonok és szegények közt szétosztották. A megmaradt egyharmad aztán újból megsokasodott és ismét oszthatóvá vált.

Az első gyermek, akit Anna az apja házában szült meg, egy kislány volt, de nem volt a Ígéret gyermeke. A jel, amelyet megjövendölt a próféta, hiányzott róla. Mindez szomorú körülményekkel volt kapcsolatos. Anna, mialatt még áldott állapotban volt, megtudta, hogy egyik szolgálójuk Joachim egyik rokonától teherbe esett. Nagyon megdöbbent rajta, hogy házának szigorú erkölcseit így megsértve látta és olyan keményen vetette szemére a szolgálónak hibáját, hogy az szívére véve a dolgot idő előtt egy halott gyermeket szült. Anna emiatt egészen vigasztalhatatlan lett. Félt, hogy ezért ő is hibás. Ő is idő előtt szült, de az ő kislánya életben maradt. Mivel ez a gyermek nem viselte magán az Ígéret jelét, Anna úgy vélte, hogy ez Isten büntetése. Mégis sok örömük telt az újszülött kislányban, akit Mária Hélinek hívtak. Kedves, jámbor, szelíd gyermek volt, a szülők nagyon szerették őt, de szomorúság töltötte el őket, miután felismerték, hogy nem azonos házasságuk várva-várt szent gyümölcsével. Ezért sokáig vezekeltek és egymástól tartózkodva éltek. Kislányuk 7 éves volt, amikor a házaspár Eliud házából elköltözve új otthont alapított. Istennek tetsző életmóddal törekedtek kiesdekelni magukra azt az áldást, amelyre mindenek fölött forrón vágytak. Mária Héli születése után 19 év telt el így. Joachim áldozati állatokat vitt fel Jeruzsálembe a templomba, ahol azonban egy Ruben nevű pap ócsárolta az ő áldozati adományát és személy szerint becsmérelte őt házasságának terméketlenségéért. Joachim szégyenében a Hermon-hegyi nyájaihoz bujdosott el és öt hónapig Annának sem küldött hírt önmagáról. Anna másoktól tudta meg, hogy mi bántja Joachimot. Gyakran földre borulva sírt és leírhatatlanul szomorú volt.

Egy este gyertyával a kezében a házuk előtti nagy fa lombsátra alá ment imádkozni. (Szimbolikus jelentőségű, hogy a nagy fa a paradicsomi tiltott gyümölcs fájával azonos fajtájú volt). Anna hosszan imádkozva Istenhez kiáltott: hogy ha az ő testét zárva tartja is, ne tartsa távol tőle az ő jámbor élete párját, Joachimot. És akkor megjelent neki Isten angyala a fa ágai közül és szólt hozzá: az Úr meghallgatta imáját. Másnap reggel két szolgálóval a jeruzsálemi templomba kell indulnia és áldozati galambot vigyen magával. Joachim imája is meghallgatásra talált, áldozatával neki is oda kell mennie és az Aranykapu alatt fognak összetalálkozni. Joachim áldozatát elfogadják és mindketten áldásban részesülnek, majd hamarosan meg fogják tudni leendő gyermekük nevét. Az angyal jelezte azt is, hogy Joachim szintén megkapta ezt az üzenetet.

Anna örömmel telve mondott köszönetet az irgalmas Istennek. Visszatért a házba, hogy felkészüljön másnap a reggeli indulásra. Éjszaka fényesség szállt alá ágya mellé, amely egy világító ifjú alakjává formálódott. Az Úr angyala volt, aki közölte vele, hogy egy szent gyermeket fog foganni, majd kezét kinyújtva nagy világító betűket írt a falra: Mária nevét, végül eltűnt. Ezzel Anna Isten kegyelméből az áldás számára megnyílt és reggel útnak indult Jeruzsálem felé. 43 éves volt ekkor.

Joachim és Anna külön-külön az ünnepek negyedik napján érkezett Jeruzsálembe. Amikor Joachim a templomba sietett, a papok felsőbb intést kaptak, hogy áldozatát fogadják el. Adományát átvették, majd a Szentek Szentjében füstölő áldozatot tartottak. Amint az áldozati füst magasba emelkedett, fénysugár ereszkedett a papra a Szentek Szentjében és Joachimra, aki kívül a csarnokban állott. Két pap – mintegy isteni parancsra – kiment Joachimhoz és őt a Szentek Szentjébe, az aranyból lévő füstölő oltárhoz vezették. Joachim elragadtatásban térdre borult. Egy angyal lépett hozzá és egy cédulát adott neki. Azt mondta, hogy terméketlensége nem szégyen, hanem dicsőség, mert amit felesége foganni fog, az Isten áldásából és az Ő révén a Szeplőtelen Gyümölcs lesz, Ábrahám áldásának csúcsa. Minthogy Joachim mindezt nem volt képes felfogni, az angyal a függöny mögé vezette őt, majd a Szövetség ládájával jött hozzá és abból valamit kivett. Egy világító gömböt vagy fénykört tartott oda Joachimnak és megparancsolta neki, hogy leheljen rá, aztán tekintsen bele. Joachim lehelete nyomán mindenféle képek keletkeztek a fénykörben és ő nézte azokat, de lehelete a kört nem zavarta meg. Az angyal pedig azt mondta neki, hogy amint ez a gömb tiszta maradt az ő leheletétől, éppoly tiszta lesz a gyermek, akit Anna foganni fog.

Emmerich Katalin ezután látta, hogy az angyal felemeli a fénygömböt és egy rajta lévő nyíláson keresztül képek összefüggő sora volt látható a bűnbeeséstől az emberiség megváltásáig. Fenn a legmagasabb csúcson a Szentháromság trónolt, előtte a mennyi Jeruzsálem feküdt, oldalt pedig a Paradicsom látszott. A fénygömb ezután eltűnt, az angyal pedig Joachim homlokát mutató ujjával megjelölte, majd egy falatkát nyújtott át neki és egy csillogó edényből világító italt kínált számára, amelytől Joachim megszabadult minden bűnös vágytól és tisztátalanságtól. Az angyal ezután a Szövetség ládájának áldásában részesítette őt. Végül a templom Aranykapu alatti megszentelt földalatti járatában találkozott a házaspár egymással. Egyik oldalról Annát, a másik oldalról Joachimot papok kísérték az ünnepélyes „családegyesítő” viszontlátásra.

Íme, a Szeplőtelen Fogantatás történelmi előzményei.

Forrásanyag:

Anna Katharina Emmerich: Leben der heiligen Jungfrau Maria.

Paul Pattloch Verlag, Aschaffenburg. 3. kiadás, 1973.

2010 karácsony

Kesselyák Péter

  • 3 percnyi

Az irgalmas Isten közvetítője

A szentmise főcelebránsa Pákozdi István pápai káplán, érseki tanácsos, tanszékvezető főiskolai tanár, egyetemi lelkész volt. A mise bevezetőjében találóan rámutatott: a nap szentje, Szent Márta emléknapján olvasott evangéliumi szakaszban szereplő Mária és Márta vonásai egyszerre jelen voltak Antal atyában. Egyrészt mély lelkiség jellemezte őt, amely szívesen leül Jézus lábaihoz, hallgatni az isteni Szót - Antal atyára különösen jellemző volt az Isten igéjének hallgatása, a lectio divina, másrészt cselekvő dinamizmus is jellemezte őt, amely örömmel kilép magából, hogy találkozzon a másik emberrel.. A mise zárógondolataiban pedig párhuzamot vont Illés próféta és Antal atya halála között: ahogy a Szentírás leírása szerint a prófétát egy szempillantás alatt ragadta el a tüzes szekér és forgószél vitte az égbe, úgy Antal atya is hirtelen, egy szempillantás alatt fejezte be földi életét. Egyénisége és tanítása azonban tovább él mindazokban, akik rá emlékeznek.

A homíliát Válóczy József teológiatanár, Budafok-Felsőváros plébánosa mondta. Az egykori tanártárs és barát kiemelte: Szent Márta emléknapja és az adott evangéliumi szakasz gondviselésszerű apropót kínálnak a megemlékezésre Antal atyáról. Ahogy fogalmazott: "Meggyőző és irigylésre méltó természetességgel tanúskodott a magatartása arról, hogy a »Márta nénik« és a »Mária nénik« lelkülete, az evilági boldogulás és az Isten országából megelőlegezett boldogság nem kizárja, nem taszítja egymást." "Ezzel a tanúságtételével megnyugtató és felszabadító választ kínált mindnyájunknak, akik reméljük, hogy az evangélium Jézusának odaadott élet nemcsak a sivatagban virágozhat ki és teremhet gyümölcsöt."

"A szentek tettei nem elméletekről szólnak, nem elvont elveket hirdetnek meg, hanem az embert odafordítják a másik ember felé. (...) A szent sohasem maga felé fordul. Isten szépségében gyönyörködik, és gyönyörködteti a másik embert is." - Idézte Antal atyát, akivel nagyon sok embernek volt olyan élménye, mint Máriának, aki leült Jézus lábaihoz, és hallgatta Őt.

Az első évfordulós szentmiséhez hasonlóan a helybeliek mellett Antal atya korábbi szolgálati helyeiről is érkeztek: Farkasrétről, Felső-Krisztinavárosból, az albertfalvi plébánosként ellátott Kelenvölgyből és Budafok-Felsővárosból, valamint Esztergomból. Az érseki székvárosban előbb az érsekségen dolgozott, majd római tanulmányait követően a szeminárium spirituálisaként és teológiatanárként szolgált, és mindkét beosztása mellett részt vett a város lelkipásztori életében. Ezúttal is szép számban képviseltette magát a Szatmári Irgalmas Nővérek esztergomi rendháza, ahol több mint tíz éven át vezette az egyhetes nyári lelkigyakorlatokat.

A szentmisén több mint tíz pap misézett együtt, az esztergom-budapesti mellett a váci és a székesfehérvári egyházmegyéből, valamint a ferences rendtartományból.

A misét a templom Ludmány Emil vezette kórusának éneke és a plébánia kiemelkedő összeszedettséggel szolgáló ministránsainak szolgálata tette ünnepélyesebbé.

A mise befejező áldása után került sor a templom külső falán tavaly megáldott emléktábla megkoszorúzására: az Albertfalvi Plébánia, az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Iskola, valamint az Albertfalvi Keresztény Társas Kör fejezte ki szeretetét és nagyrabecsülését Antal atya 13 éven át itt végzett szolgálata iránt.

A misén résztvevők a kijáratnál egy könyvjelzőt kaptak ajándékba, melyen Antal atya fotója és egy tőle származó idézet szerepel. Ahogy többen megfogalmazták, a könyvjelzőt örömmel fogják használni az elmélkedéseiből tavaly megjelent, A csend hangjai című könyvhöz, de remélik, hogy a következő évfordulón már újabb könyvet tarthatnak a kezükben gazdag spirituális örökségéből.

A megemlékezést a templomkertben agapé követte, amelyre a mise minden résztvevője meghívást kapott.

A nyár közepén, hétköznap este tartott megemlékezésre ismét megtelt templom jól mutatja, hogy milyen sok ember számára fontos Hollai Antal hiteles élete és kimagasló papi szolgálata. A 2014-ben, 56 éves korában váratlanul elhunyt pap holtában is tanít: gesztusai, beszédei, bátorító, vigasztaló, erősítő szavai kitörölhetetlenül belevésődtek mindazok életébe, akiknek papja, lelki vezetője, tanára, barátja volt. Ahogy az Egyetemes könyörgésekben is elhangzott a misén: sok ember számára ő volt az irgalmas Isten közvetítője, "akiben felismerhettük az Irgalmas Atya arcát " Istent, aki vár, szeret és megbocsát", amiért végtelenül hálásak mindazok, akik ismerhették őt. A Hollai Antalért felajánlott szentmise a megemlékezésen résztvevők számára így lett az irgalmasság szentévének egyik legfontosabb és legszemélyesebb eseménye.

Irta: Mihályi György, Wappler Ádám

A Magyar kurír beszámolója az eseményről.

  • 3 percnyi

Beszámoló Antal atya halálának 3. évfordulójáról

Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell

Az elmúlt évekhez hasonlóan újra megtelt Albertfalva plébániatemploma a Hollai Antal pápai káplán, c. apát, esperes, plébános halálának 3. évfordulóján tartott szentmisére július 29-én este. A mise után került sor az Antal atya elmélkedéseiből szerkesztett újabb könyv bemutatójára, amely Szemlélni és befogadni címmel jelent meg.

A szentmisén ebben az évben is több pap misézett együtt, a főcelebráns ezúttal Dr. Válóczy József esztergomi teológiatanár, Budafok-Felsőváros plébánosa volt. Bevezetőjében az idén ezüstmisés egykori tanártárs és barát felidézte, hogy Antal atya egyszer örömmel mutatott neki egy fotóalbumot. Tanítványaitól, a Don Bosco katolikus iskola végzős diákjaitól kapta, benne egy neki dedikált mottó szerepelt, talán Shakespeare szövege: „Az emlékezéshez nem emlék kell, hanem szeretet.” Akik ma itt vagyunk, valamiképp tudjuk ezt – mondta Válóczy József, hozzátéve, hogy imádkozzunk érte is és egymásért is, hogy ezt a szeretet tanuljuk magunkban ápolni, növelni és egymásban, a másikban értékelni.

A homíliát ezúttal Dr. Pákozdi István pápai káplán, érseki tanácsos, tanszékvezető főiskolai tanár, egyetemi lelkész mondta. Az évközi vasárnap szentírási szakaszait találóan megvilágító beszédének végén röviden utalt Antal atya életének és szolgálatának a felolvasott evangéliumi résszel kapcsolatos párhuzamaira. Felidézte Belon Gellért alakját, akit 1959-ben XXIII. János pápa pécsi püspökké nevezett ki, de akinek felszenteléséhez a kommunista államhatalom 23 éven keresztül nem járult hozzá. Így az egykori spirituális plébánosként szolgált tovább, szívesen vállalva a félreállítás évtizedeit, és plébániájára visszavonultan nagyon elmélyedt az Isten igéjében, a Szentírásban. 1982-ben, amikor már öreg és beteg volt, megengedték püspökké szentelését. Addig azonban lelkigyakorlatai és írásai révén azonban országosan ismert lett és sokakat gazdagított. Kispap korában Antal atyát nagyon megérintette Belon Gellért lelkisége. Személyesen ismerte a püspököt és nagyon tisztelte rejtett, alázatos életét. A később szintén spirituálisként és plébánosként szolgáló Antal atya is szerény mosollyal tudott felülemelkedni mindazon, ami az életben érte, és folytatta az evangélium megélésének útját, amivel szintén sokakat gazdagított. Az évközi 17. vasárnap evangéliuma papokat és világban élő keresztényeket is arra hív, hogy keressük az egyetlen igaz és megmaradó értéket. Nyáron, a szabadságok idején talán több időnk van önmagunkba nézni és rendezni a kapcsolatainkat azokkal, akiktől kicsit távolabb kerültünk. Antal atya most megjelent második könyve is segíthet bennünket ebben – fogalmazott Pákozdi István.

A mise után került sor a Szemlélni és befogadni című új könyv bemutatójára, amely Hollai Antalnak a Jelenések könyvéről írt elmélkedéseit tartalmazza. A könyv előszavát író Dr. Kocsis Imre váci nagyprépost, pápai káplán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetője elmondta: Antal atya könyve alapvetően lelkiségi mű, amelynek azonban a szentírástudomány szempontjából is van értéke. A biblikus szakember szerint a könyv kiváló segítség azoknak, akik a Jelenések könyve teológiai tartalma és lelki üzenete iránt érdeklődnek. A szerző a részletkérdések hosszasabb fejtegetése nélkül is szakszerűen, vagyis a bibliatudomány mai álláspontjának megfelelően értelmezi a szimbolikus alakokról szóló leírásokat. A professzor rendkívül találónak nevezte Hollai Antal megfogalmazását: „ez a szentírási könyv nem az ismeretlen jövő kíváncsiskodó fürkészése, hanem a jelennek szóló útmutatás”. Majd külön felhívta a jelenlevők figyelmét a szerző egy másik fontos mondatára, miszerint a végidőre való figyelemnek éppen az a célja, hogy a jelenben segítsen „vállalni a hűség útját minden megpróbáltatás között, és a remény embereként élni és világítani mások számára is ebben a világban”.

A megemlékezés végén a hála és a szeretet kifejezésének csendes gesztusaként az emlékezés koszorúi kerültek Antal atya emléktáblájához a templom falára. Csernus László képviselő Újbuda Önkormányzata, Dr. Bene Lajos jegyző a plébániai képviselőtestület, Gerséné Márkus Mária igazgatóhelyettes az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskola és Óvoda, Kristóf József elnök az Albertfalvi Keresztény Társas Kör képviseletében helyezett el koszorút. A szentmisén és a könyvbemutatón a plébánia kórusa énekelt, Bene Balázs orgonán, Papp Györgyi hegedűn és Ludmány Emil brácsán működött közre. A Szemlélni és befogadni című könyv a Szent István Társulat könyvesboltjában kapható.

Wappler Ádám

Fotó: Wappler Anna

  • 6 percnyi

A Boldogságos Szűz örömeiből font arany-koszorú

A Boldogságos Szűz örömeiből font arany-koszorú

(a 100 Üdvözlégy adventi ájtatossága)

Karácsony környékén sokszor hallhatunk papjainktól ehhez hasonlókat: „A Karácsony öröme akkor az igazi, ha Jézus megszületik a TE szívedben.„Ha kinyitod a szíved ajtaját, átélheted a Karácsony igazi örömét.” Ez biztosan nagyon igaz, és ilyenkor őszintén szólva mindig kicsit elszégyellem magamat, mert arra gondolok: Jézusom, honnan fogom én azt tudni, hogy megszülettél-e a szívemben vagy sem? Milyen az az „igazi” öröm, „igazi” Karácsony?

Tavaly találtam egy nagyon szép imát, aminek nagyon megörültem. Régebben az ájtatosabb hívek naponta elimádkozták az adventi időszakban, de az egész karácsonyi időszakban, sőt egész évben bármikor lehet imádkozni. Az imádság nagyon hosszú, de nem ezért csodálatos, hanem mert attól kérhetjük, hogy részesítsen ebből az IGAZI örömből, aki a világon a legboldogabb ember volt Karácsonykor, akinek a legigazibb volt az öröme és a Karácsonya: Máriától. A Szűzanya öröménél nem lehet többet kívánni, és az Ő példájánál nem kell jobbat keresni. Ha igazi Karácsonyt szeretnénk, Máriára kell figyelnünk: az Ő alázata, Istenre-hagyatkozása, engedelmessége, az Isten akaratában való teljes megnyugvása az, ami által az Úr megadja nekünk azt a békét, amit elhozott a földre.

Az imádságot nem lehet az interneten megtalálni, ezért itt megosztom veletek:

1.Ó, Boldogságos szép Szűz Mária, a Szentháromság kincsestára! Emlékeztetlek arra a nagy örömre, tiszteletre és méltóságra, amely lelkedet eltöltötte, amikor megtudtad, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek Isten a Szentháromság örök tervében Téged az egek és a föld teremtése előtt, szerelmes leányának és jegyesének öröktől kiválasztott. Ó, Boldogságos Szűz Mária, Istennek drágalátos Szent Anyja, részesíts engem is ebben a nagy örömödben, s kérlek hallgass meg a te nagy irgalmasságod és az én nagy ínségem szerint, és amit drága Szent Fiadtól, Jézustól kérek, nyerd meg nekem, bűnösnek.
Amen. Tíz Üdvözlégy, Mária…

2.Az emberi nem szószólója, édességes Szűz Mária! Emlékeztetlek arra a kimondhatatlan örömre, tiszteletre és méltóságra, amely lelkedet eltöltötte, amikor Gábriel Arkangyal jelentette, hogy Isten anyjává leszel és mégis mind szülésedben, mind szülésed után szűzen maradsz, s így szólt: Üdvözlégy, Mária malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között! Ezekben a szavakban ismerted meg az Atya hatalmát, a Fiú bölcsességét, és a Szentlélek kegyességét, és ezt mondtad: Íme, az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint. Teljesedjék rajtam az Úr akarata! Ó, édességes Szűz Mária, ezekre az igékre Szentlélek töltött el, méhedbe fogadtad a Te Szent Fiadat, kilenc hónapig hordoztad, drága terheddel Erzsébet Asszonyt meglátogattad, és ő így áldott téged: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Ezért a te kimondhatatlan örömödért, kérlek téged, hallgass meg a te nagy irgalmasságod és az én nagy ínségem szerint, és amit drága Szent Fiadtól, Jézustól kérek, nyerd meg nekem, bűnösnek.
Amen. Tíz Üdvözlégy, Mária…

3.Ó, az emberi nem üdvözítőjét szülő szeplőtelen Szűz Mária! Emlékeztetlek arra a nagy örömre, tiszteletre és méltóságra, amely Karácsony éjszakáján lelkedet eltöltötte, amikor is minden fájdalom nélkül világra szülted drága Fiadat, s mind a szülésben, mind szülésed után szűz maradtál. Ó, Jézus Szent Anyja, kegyességes Szűz Mária, mily nagy volt örömöd, amikor kisded Fiadat szemlélted, karodra vetted, - nem is tudtad, hová légy nagy örömödben és gyönyörűségedben, ápolgattad, és csókolgattad. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, részesíts engem is ebben a nagy örömben, s kérlek, hallgass meg a te nagy irgalmasságod és az én nagy ínségem szerint, s amit kérek a te édességes Fiadtól, Jézus Krisztustól, nyerd meg nekem, bűnösnek.
Amen. Tíz Üdvözlégy, Mária…

4.Ó, alázatosság violája, Boldogságos Szűz Mária! Emlékeztetlek arra a nagy örömre, tiszteletre és méltóságra, amely lelkedet eltöltötte, amikor neked és a Te édes Fiadnak, a három szent király méltó ajándékot hozott: aranyat, tömjént és mirhát. Ó, mennyire örvendeztél, hisz ők voltak az elsők a pogányok között, akik a Szentlélektől felvilágosítva neked és drágalátos Fiadnak hódoltak, s megismerték, hogy Jézus igaz Isten és igaz ember. Boldogságos Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, hadd részesüljek én is ebben a nagy örömben, s kérlek, hallgass meg a te nagy irgalmasságod és az én nagy ínségem szerint, és amit drága Szent Fiadtól, Jézustól kérek, nyerd meg nekem, bűnösnek.
Amen. Tíz Üdvözlégy, Mária…

5.Ó, szomorúak vígasztalója, Boldogságos Szűz Mária! Emlékeztetlek arra a nagy örömödre, amely lelkedet eltöltötte, amikor édes Szent Fiadat, Jézust a templomban megtaláltad. Ó, Mária, mily nagy volt a te örömöd, amikor drága Fiadat az írástudók között ülni láttad. Lelked gyönyörűséggel telt meg, szíved majd megszakadt a boldogságtól és örömtől. Ó, Boldogságos Szűz Mária, Istennek Szent Anyja hadd részesüljek én is ebben a nagy örömben, s kérlek, hallgass meg a te nagy irgalmasságod és az én nagy ínségem szerint, és amit drága Szent Fiadtól, Jézustól kérek, nyerd meg nekem, bűnösnek.
Amen. Tíz Üdvözlégy, Mária…

6.Ó, szépséges rózsa, Boldogságos Szűz Mária! Emlékeztetlek arra a mérhetetlen örömre, tiszteletre és méltóságra, amely lelkedet húsvét éjszakáján eltöltötte, amikor sok fájdalmad után drága Fiad látható alakban megvigasztalt; utána pedig megjelent Mária Magdolnának és a tanítványoknak. . Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, részesíts engem is ebben a nagy örömben, s kérlek, hallgass meg a te nagy irgalmasságod és az én nagy ínségem szerint, s amit kérek a te édességes Fiadtól, Jézus Krisztustól, nyerd meg nekem, bűnösnek.
Amen. Tíz Üdvözlégy, Mária…

7.Ó, szép szeretet Anyja, kegyes Szűz Mária! Emlékeztetlek arra a határtalan örömre, tiszteletre és méltóságra, amely lelkedet Urunk mennybemenetelekor eltöltötte, amikor a Limbusból kiszabadított szentek lelkét is a mennybe vitte. Ó, Mária, mily nagy volt örömöd, amikor Szent Fiad isteni erejét láttad! Kérlek azért ó kegyelmes Asszonyunk Szűz Mária Istennek Szent Anyja, részesíts engem is ebben a nagy örömben, s kérlek, hallgass meg a te nagy irgalmasságod és az én nagy ínségem szerint, s amit kérek a te édességes Fiadtól, Jézus Krisztustól, nyerd meg nekem, bűnösnek.
Amen. Tíz Üdvözlégy, Mária…

8.Ó, Szentlélekkel teljes, szépséges Szűz Mária! Emlékeztetlek arra a nagy örömre, tiszteletre és méltóságra, amely lelkedet pünkösd napján eltöltötte, amikor a tizenkét apostollal és sok hívővel együtt a zárt ajtók mögött voltál, s édes Szent Fiad a Szentlelket elküldötte nektek, s a Szentlélek gazdagon árasztotta malasztját reád, az apostolokra és a többiekre, s elküldötte őket a világ minden részébe, hogy az igaz hitet hirdessék. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, hadd részesüljek ebben a nagy örömödben, s kérlek, hallgass meg a te nagy irgalmasságod és az én nagy ínségem szerint, s amit kérek a te édességes Fiadtól, Jézus Krisztustól, nyerd meg nekem, bűnösnek.
Amen. Tíz Üdvözlégy, Mária…

9.Angyalok Asszonya, Szentséges Szűz Mária! Emlékeztetlek arra a nagy örömre, tiszteletre és méltóságra, amely lelkedet eltöltötte, amikor Szent Fiad Gábor arkangyal elküldötte, és jelentette néked, hogy a nyomorúság földjéről örök örömre vár téged. S amikor az apostolok eljöttek utolsó órádra, és Szent Fiad az egész mennyei sereggel, az angyalok kilenc karának ujjongása közepett, felvett a mennybe. Ó kegyelmes Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, hadd részesüljek ebben a nagy örömödben, s kérlek, hallgass meg a te nagy irgalmasságod és az én nagy ínségem szerint, s amit kérek a te édességes Fiadtól, Jézus Krisztustól, nyerd meg nekem, bűnösnek.
Amen. Tíz Üdvözlégy, Mária…

10.Mennynek és földnek Királyné Asszonya, kegyes Szűz Mária! Emlékeztetlek arra a mérhetetlen örömre, tiszteletre és méltóságra, amely lelkedet azon az örvendetes napon eltöltötte, amelyen drága Szent Fiad a mennybe felvett, és mindenhatóságával a tizedik karba ültetett: a Szentháromság trónusa mellé, tizenkét csillagú mennyei koronáddal felékesített, s hatalmat adott a mennyben és a földön, az irgalmasság Anyjának és mennyország Királynéjának méltóságával felruházott. Ó, bűnösök szószólója, kegyes Szűz Mária, hadd részesüljek én is ebben a nagy örömben, s kérlek, amit édes Szent Fiadtól, Jézustól kérek, nyerd meg nekem, bűnösnek.
Amen. Tíz Üdvözlégy, Mária…

Befejező ima: Szépséges Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, örömeid szerezzenek nekem segítséget és vigasztalást Tőled és Szent Fiadtól, Jézustól az én halálom óráján. Amen.

(Szeráfi lángok imakönyv)

/Dám Réka/

  • 1 percnyi

A bűnbeesés alternatívája

Amint a Szentírásból tudjuk, ősszüleink elbuktak az isteni próbatételen, távozniuk kellett a Paradicsomból és a halál fogságába kerülve elvesztették a mennyország kapuján való belépés lehetőségét. De nemcsak ők, hanem minden utódjuk is. Csak a Megváltó hatalmas áldozata nyithatta meg a mennyek bezárult kapuját az emberi nem előtt.

Érdekes módon senki sem teszi fel a kérdést: mi lett volna, ha Ádám és Éva kiállják a próbatételt? Biztos, hogy Istennek megvolt a „forgatókönyve” erre az esetre is. Hiszen ősszüleink szabad akarattal rendelkeztek, a bűnbeesés nem ”eleve elrendelt” esemény volt, aminek így kellett történnie.

Isten „forgatókönyvére” emberi ésszel két alternatíva kívánkozik:

  1. Ősszüleink földi életük végeztével „automatikusan”, a halál közbeiktatása nélkül léphettek volna be a mennyek országába és ugyanígy minden utódjuk is, vagyis földi létünk a mennyország előszobája lett volna csupán. Következésképpen nem lett volna szükség a megváltásra sem.
  2. Isten mindenegyes embert személyesen kitette volna ősszüleink próbatételének és akik azt kiállják, azok számára halál nélkül nyitva állt volna a mennyek kapuja, de akik elbuknak, azokra (és utódaikra) kiterjedt volna az eredeti bűn és a halál. Az ő „kedvükért” mégiscsak szükség lett volna a megváltásra.

Vajon az Egyház mit mond minderről?

2011.karácsony

Kesselyák Péter

  • 2 percnyi

Cikk Albertfalvára

Cikk Albertfalvára 2016-10-23-én éjjel 00:38-kor,

Ezt azért írtam, mert a honlapotokon most olvastam, hogy "Írj te is cikket!"

Dicsértessék a Jézus Krisztus. Huszti József vagyok. Huszti Zoltán diakónus bácsikája. Most olvastam véletlenül az interneten, hogy unokaöcsém ott szolgál nálatok. Sok sikert kívánok neki és nektek. Az animátortól odáig vagyok meg vissza. Most hallottam először Don Bosco óta, hogy van elő Oratórium is. Tanács: szervezzetek minél több ismerkedési estet. Másik országosan még létező oratóriumokkal együtt. Azzal a legelső - hátsó szándékkal, hogy a katolikus fiúk katolikus lányokkal házasodjanak minél nagyobb számban. Mert bizony csak ez az egy garanciája van annak, hogy boldog házasságban fognak együtt megöregedni. És persze frigyük bőséges gyermekáldásban virágzik majd fel. Lányaik és fiaik mint olajfacsemeték ülnek majd asztaluknál. Lehet, hogy most furcsán hangzik, de megemlíteném, hogy ehhez inspirációt a Hegedüs a Háztetőn című musicalből vettem teljesen véletlenül. Van benne egy dalbetét: “A Jiddish Mädl darf a Jiddishe Boy” Aaron Lebedf-töl. Nekem valaki lefordította akkor. Ma már csak az értelmére emlékszem. Az pedig az, hogy az azonos vallás az

alapja a jó házasságnak. Meg az, hogy igenis van jövője annak, hogy tudatosan készüljünk erre az óriási kalandra, hogy az állandóan változó világban, az állandóan változó ember naponta valami (valaki) fix kőszikla alaphoz vissza-visszatérve boldogságban érje meg a napjait a legszigorúbb szerzetesrendben, amit házasságnak hívnak.

Mondhatnám, hogy nekünk aki igazán vallásosak kívánunk lenni nem elég, hogy imádkozunk, misére járunk, igyekszünk betartani a parancsolatokat. Nekünk ennél sokkal fontosabb kell legyen az, hogy örömmel tartsuk be azokat a “Micvákat”. Németül Gebet- Gebot-Guttat-Gottesdienst. Ékes Magyar nyelven: Ima-parancsolat-jótett-Istentisztelet.

Nekünk a nejemmel Máriával sikerült. Ismerkedésünk után két héttel, 1978-ban egyszer elhangzott köztünk, ha megházasodnánk akkor tizenkét gyerekünk lesz majd. Eddig 2016-10-18 –ig, a harminchatodik házassági évfordulónkig 10 már meg is született. Harmincat és tizennégy éves korúak a gyermekeink. József, Dávid, Mária, Éva, Ágnes, Gergely, Gabrielle, Johannes, Raffael, Immanuel. Négy unokánk is van. Angelina-Maria, Selin-Sofie, Alma-Rózsa-Piroska és David-Benjamin-Lajos. A legidősebb már másodikba jár, a legkisebb pedig egyéves. Persze ennek az előzménye az, hogy én 12 éves koromtól imádkoztam a jó feleségért. A “Most segíts meg Máriát”- naponta. Megadatott nekem, hogy magyarországi a történelmi egyházak majd mindegyikében vannak rokonaim. Ezért alakult ki a nagyfokú vallási toleranciám, magam azonban a Pápista (Római Katolikus) vallás tanítása alapján imádom a jó Teremtőt.

INRI
IHS
AVE

I-H-A (Ioseph-H-Ayerbrider)

József a ti testvéretek

Huszti József

  • 4 percnyi

Csillagjárás

1957 április 2-án történt. Langyos tavaszi este borult az elcsöndesedő szegedi utcára. Későre járt, 11 óra is elmúlt már. Édesanyám aznap délben 3 napos iskolai kirándulásra utazott kísérő tanárként Budapestre, így testvéremmel kettesben voltunk otthon. Éppen lefeküdtünk, amikor hosszú csöngetés riasztott ki az ágyból. Rendőrség! A kapuban két rendőr állt, engem kerestek. Öltözzek fel gyorsan, 5 percet adnak rá. Előzetes letartóztatás. De hát miért? Azt ők nem tudják, majd a kihallgatáson kiderül. Gyors búcsút vettem riadt öcskösömtől és néhány perc múlva már az utca kövezetét róttam egyenruhás kísérőimmel. Meglepetésre nem hármasban voltunk: két másik egyetemista fiatalembert már "begyűjtöttek", egyikőjük Bitó Jancsi évfolyamtársam és barátom volt. Az egyetemi kollégium kapuja előtt megálltunk, ahol két újabb hallgatót vettek pártfogásukba a rendőrök. Aztán a 7 főre duzzadt menet végigbotorkált a városon. A híres-hirhedt Csillag börtön fekete vaskapuja előtt álltunk meg legközelebb. Becsöngettek. A kapu megnyílt, majd automatikusan bezáródott mögöttünk. Odabenn az őrség átvett minket a rendőröktől. Közölték, hogy előzetes letartóztatásunk hat hónapig is eltarthat. Vallomásunktól függ, hogy mi lesz a további sorsunk. Két újabb vaskapun keresztül, amelyek mindegyikét riasztóberendezés és farkaskutya őrzőtt, hosszú börtönfolyosóra kísértek bennünket. Bitó Jancsival egy kétszemélyes cellába kerültem. Emeletes ágy, szalmazsák, pokróc, vizes vödör, kübli. Ennyiből állt a berendezés. Lepedőt nem kaptunk. A szalmazsákon és a rajta fekvő zsákpárnán több tenyérnyi vérfolt árulkodott arról, hogy a cella előző lakóit alaposan összeverték. Jócskán elmúlt éjfél, amikor Jancsival "nyugovóra" térhettünk.

Sejtettük már, hogy miért kerültünk ide. Hajdan mindketten piarista diákok voltunk és az államosítás után kedves cserkészvezetőnk, Kovács Mihály tanár úr vezetésével egészen 1954-ig minden nyáron "illegális" hittan-táborokon vettünk részt, évközben pedig kiscsoportos hittanórákat tartott többek között nekünk is. 1955-ben letartóztatták és 8 hónapra elítélték az ifjúsággal való tiltott foglalkozás miatt. 1956 szeptemberében szabadulva meglátogatott minket és elmondta, hogy a "hivatalos szervek" mindent tudnak rólunk. Ha netán minket is kihallgatnak, nyugodtan mondjunk el mindent úgy, ahogyan volt, hiszen nem voltunk "összeesküvők", foglalkozásaink célja az evangéliumi értékek magunkévá tételén túl mindig is az volt, hogyan kell és lehet egy keresztény embernek békésen, de megalkuvás nélkül, értékeit megőrizve beilleszkednie egy életre a vele szemben más elvárásokat támasztó és más értékrendet valló szocialista társadalomba. Miska bá '56 szeptemberi szavai a közelgő októberi forradalom forgatagában feledésbe merültek, a "hivatalos szervek" azonban - úgy látszik - nem felejtették el, hogy az ő tanítványait, köztük minket is, vallomásra bírjanak.

Másnap reggel az őrök áttelepítettek bennünket egy nagy közös fogolyterembe, ahol körülbelül tizen-tizenketten lehettek, de csak éppen hogy leraktuk személyes motyóinkat, máris elvittek minket vallomástételre. Jancsit is, engem is külön bedugtak egy-egy üres cellába. Papírt, tollat nyomtak a kezembe, meg vagy harminc kérdést, amelynek a fele a Kovács tanár úrral kapcsolatos "klerikális múltunkra" vonatkozott, a másik fele pedig arra, milyen 56-os "ellenforradalmi tevékenység"-ben vettünk részt vagy tudunk róla. A kérdések első felére részletesen leírtam mindazt, amit Miska bától úgyis tudtak már, a második kérdéscsoportnál pedig megkockáztattam a teljesen nemleges választ, feltételezve, hogy amiben részt vettünk, arról nem tudnak. Ráadásul az forradalom volt és nem ellenforradalom, ezért hát úgy érveltem magamban, hogy a rosszul feltett kérdésre nem is jár érdemi válasz. Délben utolsó cseppig elfogyasztottam a csajkában beadott krumplihéj levest. Délután 4 órakor jöttek írásos vallomásomért, majd visszavittek a közös fogolyterembe. Jancsit valamivel később hozták máshonnan.

Életem egyik legmegindítóbb élménye volt megtapasztalni azt az együttérzést, amivel a közös fogolyterem lakói fogadtak, miután reggel óta csak most láttak viszont a baljóslatú kihallgatás után. A társadalom minden rétege képviselve volt közöttük, mégis szinte közös szívdobbanással, aggódva szorosan körém gyűltek és túláradó segítőkészséggel érdeklődtek: Mit csináltak magával ilyen sokáig? Megverték? Kínozták? - Valamelyik szalmazsákból előkerült egy kis üveg pálinka és odanyújtották: Igyék egy kortyot! - Csak akkor nyugodtak meg, amikor látták, hogy ép minden tagom és nem szorulok segítségre.

Harmadik nap délután Jancsival együtt felvittek a börtönirodára, ahol két detektív fogadott minket. Leültettek, majd az egyik cigarettára gyújtott és jelentőségteljesen nekilátott a mondókájának: Írásos vallomásunkat elfogadták. Remélik, tudatában vagyunk annak, hogy nagyon veszedelmes államellenes bűncselekménynek voltunk a részesei a tiltott hittanórákon és táborokon való részvételünkkel és azzal a világnézettel, hogy idegen testként épüljünk bele észrevétlenül a szocialista társadalomba. - Ám lássuk Pártunk és Kormányunk nagylelkűségét velünk, megtévedt ifjakkal szemben: ma, április negyedikén, felszabadulásunk ünnepén szabadon engednek bennünket. - A másik detektív még megkérdezte, mikor esedékes tanulmányaink befejezése az egyetemen, majd jelentőségteljesen hozzátette: "még találkozhatunk". (Szerencsére sohasem találkoztunk többé).

Pár perc múlva kívül találtuk magunkat a börtönkapun. Harmadnapos szakállal, gyűrött hétköznapi ruhában, fillér nélkül a zsebemben osontam hazafelé. Az utcán ünneplőbe öltözött, jól fésült emberek jöttek szembe, kismamák babakocsit tolva napoztatták kicsinyeiket a virágillatos tavaszi légáramban. Most éreztem igazán, milyen hatalmas kincs a szabadság! És ezt csak azok tudják, akiket egyszer már megfosztottak tőle. Hazaérve megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy édesanyám még nem tért vissza a 3 napos iskolai kirándulásról, így csak este tudta meg, hogy időközben én is kirándultam egyet.

Három nappal később Beethoven: Fidelio c. operáját adták elő a szegedi színházban. A megnyílt börtönkapu jelenete a karjaikat vágyakozóan fény felé nyújtó rabokkal - olyan volt, mintha magam is köztük lennék. Mély szolidaritást éreztem a Csillag börtönben maradt rabtársaimmal és mindazokkal, akik szerte a világon börtönökben és táborokban sínylődve üldözést szenvednek az igazságért. Nekem csak 3 nap jutott ebből, de gazdagabb lettem tőle. Jézus szeretetből megízleltette velem az Ő nevéért való üldöztetésnek egy cseppjét - talán azért, hogy megpróbáltatásom csekélységén szégyenkezve képes legyek átérezni Miska bá és a hozzá hasonló sokak áldozatának igazi nagyságát.

1998 húsvét

Kesselyák Péter

  • 2 percnyi

Csobbanások Horányban

Már februárban kiderült, hogy az idei családos tábor a Szentendrei-szigeten, a Duna ölelésében lesz. Ugyanekkor azt is átbeszéltük Henrik atyával, hogy az elmélkedések alapja a család lesz, hiszen az Eucharisztikus Kongresszus előkészülete átlépett a második évbe, ami a közösségek megerősítéséről szól.

Fejest ugrottunk a Szentírásba, és végigtanulmányoztuk a választott nép fogságát, szabadulását, pusztai vándorlását és honfoglalását. Természetesen megkerestük a Szentcsalád életében azt, ami ezekre rímel, ezeknek beteljesedése. Harmadik pillérként saját családi életünkre vetítettük az eseményeket. Mindezt játékokkal fűszerezve, és csoportos beszélgetésekben kibontva tettük élhetővé és személyessé.

Így csobbantunk nap, mint nap a Biblia könyveiben.

A választott nép útját követve szellemi vetélkedőben is részt vettünk, a bibliai hegyeket másztunk meg. Komoly biblikus ismeretekre, logikus gondolkodásra, gyors helyzetfelismerésre volt szükség.

A sport versenyek ügyességünket és a házaspárok, családok összhangját tették próbára. Így nem a legerősebbek vitték a pálmát.

Mindkét program vidáman, de testileg, szellemileg aktívan telt: csobbantunk fizikai teljesítő képességünk ki nem aknázott mélységeibe.

Esténként, mikor már a gyerekek ágyba kerültek, mi felnőttek még összegyűltünk ismerkedni, beszélgetni, játszani. Különböző játékok során sok olyat megtudhattunk egymásról, amit addig nem is sejtettünk, kiderültek rejtett kincsek, vicces szokások.

Kiscsoportos beszélgetések alkalmával kicsi bepillantást engedtünk lelkünk mélyebb zugaiba. Föltárulkoztunk egymásnak és sokszor saját magunknak is.

Belecsobbantunk egymás személyiségébe, de a sajátunkba is némiképp.

És természetesen nem maradhatott el a dunai úszás, lubickolás. Kivételesen kellemes tisztaságú és hőmérsékletű volt a víz, minden szabad percet kihasználtunk a dunai csobbanásra.

A tábor legfontosabb csobbanása a fürdőzés Jézus kegyelmeiben. Hála a Jóistennek Henrik atya végig velünk volt, így Krisztus is velünk időzött reggeltől estig. Bármikor betérhettünk hozzá egy-egy fohászra, vagy hosszabb együttlétre. A napokat keretbe foglalta a szentmise és az esti dicsőítés. Csodálatos volt minden napot Jézus imádásában kezdeni, kérni a kegyelmét az előttünk álló napra, majd sötétedéskor hálát adni mindazért, amit az Atyaistenből meg tudtunk mutatni.

A Tábor-hegyről indultunk, a Sínai-hegyen át érkeztünk haza. Ahogy Mózesnek és az apostoloknak ragyogott az arcuk, nekünk is ugyanez a feladatunk: boldogan elmondani mindenkinek, hogy találkoztunk az Úrral!

Mickó