A csodák "mechanizmusa"
1983.október 31-én történt, Mindenszentek előestéjén. Hazafelé ballagva, 40 Forinttal a zsebemben töprengtem azon, hogy fogom a másnap esedékes heti ebédbefizetést megoldani a munkahelyemen, amelynek összege akkoriban 55 Ft volt. Bár az 55 Ft-ot félretettem erre a célra, utolsó pillanatban valamelyik gyereknek füzetet kellett venni és így a költségvetés összeomlott. A családi kassza hóvégi mélyponton állt, így csupán két lehetőség maradt: vagy kiveszek pénzt az OTP-ből a hiányzó 15 Ft kedvéért, vagy másnap - szégyenszemre - kölcsön kérek 15 Ft-ot valamelyik kollégámtól.
Ekkor egy belső hang szólalt meg hirtelen: "Apostolaimhoz hasonlóan te is az én szőlőmben dolgozol. Most megmutatom neked szeretetemet. Teszek veled egy egészen kis csodát. HISZED-E ???" Ez utóbbi kérdés olyan erővel és határozottsággal szegeződött nekem, mint egy áramütés. A másodperc tört része alatt megértettem, hogy bensőmben Jézus szavát hallom. Hirtelen nagy boldogság töltött el és válaszoltam: "Uram, Te tudod, hogy én hiszek Benned csodák nélkül is, mindazonáltal tedd velem, amit akarsz. Készen állok. Hiszem, hogy csodát teszel." A hit valósággal felizzott bennem, éreztem, hogy száz százalékossá és sziklaszilárddá válik, olyanná, mint még soha. Akkor megint megszólalt a benső hang: "Most menj oda a közeli újságos bódéhoz és vegyél egy borítékos sorsjegyet".
Adott pénzügyi helyzetemben magamtól nem vetemedtem volna ilyen könnyelműségre. De hagytam, hogy a benső hang irányítson. Odamentem és válogatás nélkül kiemeltem egy sorsjegyet a sok közül. Minden kétkedés nélkül megéltem a teljes bizonyosság tudatát. Sejtés helyett TUDTAM, hogy az a sorsjegy valamit tartogat a számomra. 20 Forintot nyertem. Pontosan annyit, hogy a sorsjegy 5 Ft-os árát levonva, 15 Ft-tal kiegészüljön a kassza és meglegyen másnapra az ebédbefizetéshez szükséges 55 Ft.
Külső szemlélő számára az egész történet természetes úton megmagyarázható és egyáltalán nem számít csodának. Bárkivel megeshet, hogy a statisztikai valószínűség törvénye szerint kihúz akármilyen nyereményösszeget, nemhogy egy csekélyke húszforintost. Ám ami történt, az mégis csoda volt, mert Isten ebben az esetben megállította a statisztika törvényének malomkerekét és a valószínűség elve helyett az előre meghirdetett és hitre alapozott bizonyosságot érvényesítette.
A történtek nyomán sok mindent megértettem a csodák "mechanizmusából":
Mindenek előtt azt, hogy Isten szeretetből fakadó szánalomból bárkit kiválaszthat csodatételének alanyául, függetlenül attól, hogy az illető szerencsétlen bűnös, vagy az életszentség daliája. A csoda nem kitüntetés, hanem testi-lelki segítség annak, akinek Isten szánja.
Megtapasztaltam, hogy a csoda létrejöttéhez sziklaszilárd hitre van szükség. Korábban, a Szentírást olvasva mindig úgy tűnt, hogy Jézus csupán el akarja terelni a figyelmet csodatévő szerepéről azzal, hogy a csodák alanyainak hitére appellál és azt hangsúlyozza. Például a vérfolyásos asszony meggyógyításakor így szólt: "Bízzál leányom, a hited meggyógyított".(Mt.9,22). A két vaknak felteszi a kérdést: "Hiszitek, hogy meg tudom tenni?" "Igen Uram", felelték. Erre megérintette a szemüket és így szólt: "Legyen hitetek szerint!" Nyomban megnyílt a szemük. (Mt.9,28-29). Hitét látva gyógyítja meg Jézus a hordágyon fekvő bénát, a kafarnaumi százados hite kedvéért gyógyítja meg szolgáját, és még hosszan sorolni lehetne. Ma valóságosan átérzem, hogy a szilárd hit a csoda elengedhetetlen előfeltétele.
Világossá vált az is, hogy akiket Isten benső hangon keresztül megszólít, azok a Szentlélek útján bizonyosságot nyernek az általuk kapott isteni üzenet valódiságáról. Észreveszik, hogy nem saját gondolataik sodrásából fakad mindaz, aminek birtokába jutottak. Személyiségük függetlenségét teljes mértékben megőrzik ezalatt, sőt, gyakran párbeszédbe kerülnek Istennel. Az isteni üzenet vétele nem passzív révület terméke, mint ahogy sokan gondolják, hanem legtöbbször az Isten és az ember közti párbeszéd eredménye. Amikor Gábor angyal bejelenti Máriának, hogy "Gyermeket fogansz, fiút szűlsz és Jézusnak fogod nevezni", akkor Mária visszakérdez: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?" (Lk.1,31-34). Egy másik példa az, amikor Ábrahám alkudozik Istennel azon, hogy hány igaz emberért kegyelmezne meg Szodomának és Gomorrának. (Isten végül 50 igaz helyett már 10 igaz kedvéért is hajlandó lett volna megkegyelmezni).
A csodát magát mindig csak Isten teheti meg. "Csodatevő szentek" nincsenek - ők csupán közvetítői lehetnek a csodának. De mivel kedvesek Isten előtt és hitük sziklaszilárd, csoda iránti kérésüket Isten könnyen meghallgatja. Amikor a jeruzsálemi templom Ékes-kapujánál a bénán született ember alamizsnáért nyújtja a kezét Péter apostol felé, Péter megszánja, de tehetetlennek érzi magát, hiszen nincs miből adnia. A csodák "mechanizmusa" szerint azonban a másodperc tört része alatt megkapja Istentől a csodatétel közvetíthetőségének benső üzenetét és már ennek tudatában fordul a béna emberhez: "Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében állj fel és járj!" (ApCsel 3,6).
Ennyit a felejthetetlen jézusi párbeszédről és az általa "apró csodának" mondott esemény tanulságairól, amelyekkel Ő egy életre gazdagabbá tett. Egy évvel később világkongresszusi plénum előtt kaptam európai nívódíjat egy cikkemért, de ennek az elismerésnek az öröme teljesen elhalványult ahhoz képest, amiben 1983.október 31-én volt részem.
Sokan megkérdezhetik: Kik számára és miért tesz Isten csodát? A választ legjobban talán századunk nagy életszentség hírében álló misztikusától, Páter Pio-tól kaphatjuk meg:
"A csodák bonbonok, amelyekkel az Atya a szentség ösvényére csalogatja a lelkeket, ahol a sívár kereszt található". A csodák célja, hogy az embereket keresztjük felvételére serkentsék. Akik felvették keresztjüket és a szentség útján járnak, azok számára többé fölösleges a csoda.
1997 karácsony
Kesselyák Péter
